2022 07 31 Eredeti Fény Zen Templom, középhaladó gyakorlat

Kedves Nézőink!

A kommentelés új felületünkön keresztül lehetséges, eseményeinket is itt találjátok meg.

https://templom-ter.hu/

Köszönjük, hogy nézitek videóinkat!
Találkozzunk a Templom térben!
**********************************
Ez az első Dharma beszéd, amit friss apaként tartok és az érzés leírhatatlan.

Hogyha az érzékszerv fölöttit, a transzcendenst keresed, akkor vállalod az üresség útját és azt tapasztalva egy kis buddha felébred benned, és akkor őt próbálod a hegyről lehozni és a völgyben hasznossá tenni magadat általa – amikor az érzékszervi világban választasz utat, akkor előbb-utóbb lesz egy külső kis buddhád, akivel tanítói és tanítványi viszonyban vagytok oda és vissza.

Talán az a legfontosabb, hogy az anya megteremti a belső világot, az otthont és a mikrokozmoszban kihordja a gyereket, a férfi megteremti az utat, a külső világot, a makrokozmoszt és abban utat vagy célt tud adni az újabb generációnak.

Kötött tudattal hozol létre valamit, csak kötöttséged születik – bodhiszattva tudattal hozol létre valamit vagy valakit, bodhiszattvád születik.

Alig egy napja érkezett Benedek és máris tanított valamit nektek?

Mi van abban az esetben, ha a gyermek nem az apa által kijelölt utat választja, hanem valami teljesen mást?

Az önmagára ébredés és az útra való találás a két legnagyobb dolog, amit szerintem a szülők megadhatnak a gyermeknek – és nézd meg, nagyrészt nem ezzel foglalkoznak.

Le kell rakni az alapokat, hogy meglegyen az az érzelmi híd, az a szeretetkapcsolat a gyerek és közted, mint szülő, hogy bármit elmondhasson neked és te bármit el tudj neki mondani – és a legkeményebb igazságokat és tanításokat is egy szeretet térben tudd átvinni, mert akkor át is megy.

Ha te tudod, hogy hibázol, akkor állítsd meg az egészet – gyere vissza a nem mozdulóba és ne beszélj, ne gondolkodj, ne érezz, ne éreztess, ne cselekedj: zárd le a csatornákat, mert csak sületlenség jönne ki rajta.

Amikor visszatérsz a gondolkodás elé, akkor ezzel fölülírod azokat a mintázatokat, azokat a karmákat, amelyeket addig önmagában létezőként, változtathatatlannak könyveltél el és pont ezért eddig uraltak téged – a meghaladás első és egyetlen lépése a nem-azonosulás, és a nem-azonosulás élményéből van a teremtettség élménye és a teremtettségből pedig a teremtő élménye.

Foglaljuk el teremtő pozíciónkat és teremtsük meg azt, ami hiányzik magunknak és másoknak egyaránt – ez tesz minket felnőtté.

Azért szeretik a mesét a gyerekek, mert gyakorlatilag az ő világukat artikulálja és ezáltal ők kikerekítik azt, ki tudják mondani azt, ami bennük van – ha egy felnőtt ebbe belép és elkezd útitársa lenni a gyereknek a saját mesevilágában, az egy fantasztikum.

A gyerek nem a szavaidat követi, a példádat követi, a jelenlétedből tanul – a minőség így is, úgy is átmegy: ha szeretnéd, ha nem.

Mit tehetek, ha hibát követtem el és a gyerek számon kéri rajtam vagy az apján?

Azt keresd, hogy hogy haladsz az úton, hogyan ébredhetsz föl és segíthetsz másokon, és ne azt, hogy éppen most milyen kapcsolattípust nem tudsz megvalósítani.

Ha nem fordítjuk a zen iránytűjét a párkapcsolati és a családi karma megjavítása felé, akkor egyrészt nem használunk, elmulasztottunk egy hatalmas lehetőséget, másrészt a saját karmánkat nem pucoltuk ki.

A 20. század egyik legnagyobb paradigmaváltása az volt, hogy amikor a keleti tanok nyugatra jöttek, nagyon nagy tanítók világiak százezreit tanították, mert látták, hogy itt a lemásolása a keleti monasztikus orientációnak nem lesz eredményes, nem lesz tömegméretű.

Az útonjárás egy önkéntes dolog, belátáson és döntésen alapul.

Azt kívánom, hogy mindenki járja azt az utat, amiben úgy hisz, hogy az nem csak neki jó – ebben a felállásban egy életünk van, igyekezzünk ebből kihozni a legjobbat és akármilyen folytatást választasz, javaslom, ha már ide eljutottál, akkor ne téveszd szem elől a bodhiszattva utat, és ezért remélem, hogy mindannyian elérjük a felébredést és megszabadítunk minden lényt a szenvedéstől, akármilyen kapcsolat fűz is hozzá.