Gelencsér Gábor filmesztéta Jancsó Miklós második nagyjátékfilmjéről, az Oldás és kötésről beszél. A Jancsóra jellemző modernista formanyelvi jegyek csak a hatvanas évek második felében készült filmjeiben (Csillagosok, katonák; Szegénylegények) jelentek meg először markánsan. Az Oldás és kötés még az Antonioni hatását mutató egzisztencialista történettel operál: főszereplője egy első generációs értelmiségi orvos, aki képtelen feldolgozni a kádári konszolidációval járó változásokat és kompromisszumokat. Jancsó Miklós filmje a hatvanas évek első felében fellépő magyar új hullám egyik első darabja, Gaál István Sodrásban című filmjével egyetemben.