„A három jóbarát – Esti mese – Népmese. -Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy nagy hólyag.
Elunta magát a hólyag.
– Ej, elmegyek én világot látni, vándorolni.
Gurult az úton. Hát, ahogy gurult, gurult, találkozott egy szalmaszállal.
– Hova mész, szalmaszál?
– Én elbujdosok. Kiestem a kályhából, mikor a gazdasszonyom be akart tenni a tűzbe, úgy gondoltam, elvándorolok.
– Menjünk együtt!
Hát mennek ketten, összefogták a kezüket, beszélgettek. Mennek, menegetnek, találkoztak egy tüzes üszökkel, egy parázzsal:
– Hova mész, te parázs?
– Megyek, elbujdosok. Kiestem a kályhából, én ott a földön csak üldögéltem, gondoltam, elbujdosok.
– Menjünk együtt!
Mentek, beszélgettek hárman. Hát, ahogy menegettek, odaértek egy nagy vízhez. A hólyag a vízbe belement, egyhamar a túlsó partra keresztülúszott. A szalmaszál is belement a vízbe, úszott, úszott, úszott, egykettőre ő is keresztülúszott. A parázs elkezdett sírni:
– Hát én hogy menjek keresztül? Ha belemegyek a vízbe, kialszom. Vigyetek keresztül!
– Jól van, nem bánom – mondta a szalmaszál.
Visszaúszott, a parázs felült a hátára, a szalmaszál úszott a vízbe, úszott, vitte a parazsat, de mikor a közepéig ért a víznek, a parázs meggyulladt, s a vízbe beleesett, kialudt. A szalmaszál meg elégett.
A hólyag a túlsó parton akkorát kacagott, hogy kihasadt, s így mind a háromnak vége lett, s a mesének is itt a vége, fuss el véle!”