A hűséges Ixtla – Esti mese – Népmese

A hűséges Ixtla – Esti mese – Népmese „A felkelő nap sugarai bearanyozták a vidéket, s a tollas kígyó már a messzeségben röpült. Alatta a
Popokatepetl és az Ixtla vulkán hófedte csúcsa csillogott Kecalkoatl itt megszakította végtelen
utazását, s hallgatta a mély kráterből föltörő morajlást, amely régmúlt idők emlékét idézte. Ki tudja
mennyi ideje már annak, hogy az azték király leánya, Ixtla megszerette apja seregének legbátrabb
harcosát, Popokatepetlt.

A fiatalok boldogan várták a napot, amikor egybekelhetnek, s a király sem
ellenezte a házasságukat, hiszen Popokatepetltnél szebbet, jobbat úgysem találhatott volna a
lányának. Ám váratlanul ellenség támadt az országra, óriási pusztítást végeztek, seregnyi embert
megöltek, a palotát és a házakat felégették. Maga a király is hadba szállt a betolakodók ellen,
Popokatepetlt pedig követte őt. Teltek a nehéz hetek, hónapok, míg a végső ütközetben
szétkergették az ellenséget. Azok azonban bosszút esküdtek a győztesek ellen. Álruhában a királyi
városba lopóztak, ott elvegyültek a néppel és Popokatepetl halálának a hírét keltették. Az aztékok
elsiratták a hős harcost, Ixtla pedig belehalt a bánatba. És akkor bevonult a győztes sereg, élén
Popokatepetl. Amikor megtudta szerel mesénk halálát, csillapíthatatlan bánat ült a szívére. Karjába
fogta Ixtla holtestét, és éjjel titokban elhagyta a várost. Másnap az emberek két óriási hegycsúcsot
pillantottak meg a város határán. Nem közönséges hegyek voltak ezek, hanem tüzet okádó vulkánok,
amelyeknek lángja felcsapott az égig.
– Ez nem más, mint Ixtla és Popokatepetl – szólt a király. – Olthatatlan szerelmük tüze izzik a két hegygyomrában…” #mese #mesék #estimese #népmese #magyarul #tale #fairytale #fairytale #tales