A juhászlegény három szeretője (népmese)

A juhászlegény három szeretője (népmese)
Megkapta a juhászlegény a behívóját, be kellett rukkolnia katonának. Három lánynak is csapta a szelet, mind a háromtól elköszönt.

Elment az elsőhöz.

– Katonának visznek, elköszönök tőled. Mondd meg nékem, mivel fogsz meggyászolni, míg oda leszek!

A lány gondolkodott, gondolkodott.

– Mivel tudnálak meggyászolni? Három év nagyon hosszú idő, de addig nem fésülködöm, nem mosakodom.

Nagyot nézett erre a juhászlegény, de egy árva szót sem szólt rá. Illedelmesen elbúcsúzott, aztán a másik szeretőjéhez vette az irányt.

Neki is mondja:

– Ennyi és ennyi ideig udvaroltam neked, és most elszakadok tőled, katonának visznek. Mivel fogsz meggyászolni?

– Míg oda leszel, sem az udvart nem söpröm, sem a házat nem takarítom.

A juhászlegény erre is nézett nagyot, de nem szólt rá semmit.

Eljutott a harmadikhoz. Annak is mondja:

– Sokat voltunk együtt, beszélgettünk, mulatságba jártunk, itt is voltunk, ott is voltunk, és most vége mindennek, katonának visznek. Meg fogsz-e gyászolni?

– Meg bizony.

– Mivel?

– Ha annyira kívánod, hogy meggyászoljalak, három évig felöntözöm bánatomban a moslékot a padlásra.

A juhászlegényt ez a mondás is megütötte, de nem szólt ellene semmit.

Telt-múlt az idő, a juhászlegény egy-két alkalommal hazajött szabadságra, ellátogatott ilyenkor a lányokhoz is. Az első tényleg nem fésülködött. Bizony bodros volt, beboglyasodott a haja. A másiknak meg nagy összevisszaság az udvarán, a háza meg szennyes. Az sem volt valami kellemes látvány. Csak a harmadiknál volt rend, a lány is takaros, ott nem bántotta a szemét semmi. Persze a padlásra nem kukkanthatott fel.

Mikor megkapta az obsitot, úgy gondolta, feleséget hoz a házhoz, a három lány közül egyiknek beköti a fejét.

Elment az elsőhöz.

– Hadd látom, mivel gyászoltál meg!

Alig ismert a lányra, ahogy előtte állt boglyasan, piszkosan, csipásan. Szinte rá sem tudott nézni, úgy megundorodott tőle.

Elment a másikhoz. Ott meg alig tudott bejutni a kapun, nem akart nyílni a sok szeméttől. No, a sok ráncigálás után csak engedett, de a házba már csak lapáttal tudott utat törni magának. Itt sem vidult fel, örült mikor otthagyta a szennyes portát.

Végül a harmadiknál kötött ki. Szépen kitakarított lakásba lépett, a lány meg csinosan, szépen öltözködve, kifésülködve várta.

– No, mivel gyászoltál meg?

– Felöntöztem a moslékot a padlásra.

– Mutasd meg, hova öntözhettél annyi moslékot!

Gondolta a legény, hogy valami óriási dézsába gyűjtögette.

Milyen bűz lehet ott hároméves moslékkal a padláson!

Kinyitotta a lány a padlásajtót, fölnézett a legény. Hát csak úgy verte a fejét a sok sonka, kolbász, szalonna. Annyi volt a rudakra akasztgatva, hogy majd leszakadtak.

A juhászlegény mindjárt átölelte a lányt, mert úgy gondolta, őt fogja feleségül venni, ő gyászolta meg a katonaszeretőjét a leghelyesebben.