A madarászó rátótiak – Esti mese – Népmese

A madarászó rátótiak – Esti mese – Népmese „Egyszer a rátótiak elmentek az erdőbe madarászni. Vittek magukkal egy hosszú létrát, de nem akárhogyan vitték ám! Keresztben tartották a létrát végig az erdőn, így ahány fa eléjük került, azt mind lekaszabolták.
Egyszer csak megláttak egy gyíkot, amint csúszott a bokrok között, és akkor az egyik rátóti azt mondta, hogy vigyék ők is úgy a létrát, ahogy a gyíkocska csúszik. Meg is fordították a létrát, és most már hosszában vitték.
Közben megláttak egy odút az egyik magas fa oldalában, és látták azt is, hogy éppen belebújik az odúba egy gyönyörű, színes harkály. Mind térdre estek, imádkoztak, mert az mondták, hogy ez a gyönyörű, színes harkály nem más, mint az ő cifra Jézusuk. Nahát, akkor haza is kéne vinni, de ki megy föl érte a fára?
Egy legényke nem sokat teketóriázott, hanem fölmászott a létrán, belenyúlt a lyukba, no, de mi történt? Beszorult a keze a lyukba. A harkály meg elkezdte belülről csipkedni. Kérte a legényke a cifra Jézust, könyörgött neki, hogy ne bántsa, de azért a harkály tovább csipkedte a kezét. A legényke pedig fájdalmában hangosan sikoltozott, kirúgta a lába alól a létrát, és kezénél fogva lógott a fa oldalán. A többiek meg nemhogy a létrát támasztották volna föl, hogy a legényke rátehesse a lábát, hanem elkezdték dobálni fejszével, baltával, hogy vajon melyikük tudja a kezébe dobni, hátha a balta lehúzná a földre.
Végül az egyik embernek sikerült baltájával úgy beletalálni a fán lógó legény kezébe, hogy a legény lezuhant a földre. A cifra harkály pedig kibújt az odúból, és elrepült. A madarászó rátótiak sokáig néztek utána, és buzgón imádkoztak. Ha a cifra harkály el nem repült volna, ma a rátótiaknak egy cifra Jézussal több volna.” #mese #mesék #estimese #népmese #magyarul #tale #fairytale #fairytale #tales