Részlet Boldizsár Ildikó – Mesepoétika c. könyvéből, melyet felolvas Kata itt a Mese – Beszéd csatornán.
Csatlakozzatok a Facebook csoportunkba is ahol esténként élő mesélést
nézhettek. Várunk Mindenkit szeretettel!:
https://www.facebook.com/groups/119692343378276/?ref=share
A magyar népmese megkülönböztető jegyei
– Vannak-e a magyar népmeséknek olyan különösen jellemző vonásai, amelyeket más népek meséiben hasztalan keresnénk, és ezért „a magyar néplélek” közvetlen megnyilvánulásainak tekinthetnénk?
– Vannak-e speciális magyar, hazai talajon kivirágzott népmesék, s ha vannak, milyen sajátosan jellemző forma, motívumvilág jellemzi őket?
Ezeket a kérdéseket a mesekutatás első évtizedeitől kezdve felteszik a magyar mesekutatók. Ha a mesék mögött kirajzolódó világkép alapján szeretnénk elvégezni ezt a megkülönböztetést, nem járunk sikerrel, ugyanis a meséinkből összeállítható világkép sokban hasonlít például az altaji és ugor népek világképére. Már a „világ közepe” elképzelés is ilyen: ezen megy át az ég és föld köldökét összekötő tengely, vagy itt áll az eget alátámasztó világoszlop, világhegy, s ennek a tetején található a tejtó vagy az élet vize. A világfán három vagy hét, egymás fölött elhelyezkedő réteg van, mindegyikben más lakik. Lefelé is megvannak a rétegek, itt is mitikus lények élnek. E világkép többi eleme sem mutat speciális magyar vonásokat.
Ha a hiedelemrendszer felől közelítjük meg a kérdést, akkor is reménytelen vállalkozásnak tűnik elválasztani az európai hiedelem-elemeket egymástól nemzeti karakterek szerint. A halálról, a túlvilágról és a többrétegű világokról alkotott elképzelések ugyanis szerte Európában (és a világon) ismertek voltak, miképpen a természetfölötti lények rontó és gyógyító praktikáinak szellemében való gondolkodás sem kizárólagosan magyar sajátosság.
A mesék előadásmódját és stílusbeli sajátosságait vizsgálva találhatunk némi különbséget az egyes népek meséi között…