„A pap meg a bika – Esti mese – Népmese. –
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy pap. Annak igen nagy háza meg portája volt, sok szép szénája, minden a legnagyobb rendben. A szomszédnak meg volt egy igen szép bikája. Alighogy kiengedte jártatni, szaladt a tisztelendő szénaboglyájához, s széjjeldúrta.
Egyszer már nagyon mérges lett a pap, s eltökélte, hogy megveri. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga vele. Kötelet szerzett, hogy azt a szarvára dobja, úgy megy rá bottal. Aztán meg azt gondolta, fél kézzel alig lehet ütni, inkább felmegy a boglyára előle, akkor két kézzel nekiláthat. Igen ám, de a kötél másik vége nem lehet szabadon, mert akkor meg egyet üt rá, s elszalad! Rákötötte a derekára, s várt.
Jön a bika, egyenesen neki a boglyának, dúrja, hányja, a pap meg odafentről szarvára dobja ügyesen a hurkot, fogja két kézzel a botot, és ráver. A bika ijedtében megugrik, lerántja a papot, kiszalad a kapun, végig az utcán, hátán a pappal.
– Hova megy, tisztelendő úr? – kérdezik nevetve a hívei.
– Azt csak a bika tudja! – feleli ijedten a pap.
„