Erdély 2011. Békás-szoros

Békás-szoros
A szoros felé az út bal oldalán először a Tündérkert sziklái kísérnek bennünket, majd nemsokára egy monumentális sziklaképződmény tűnik föl, a tetején óriási kereszttel. A sziklaóriás az Oltárkő, amely 1156 m magas ormát először 1935-ben mászták meg erdélyi magyar alpinisták. Utunkat folytatva csak kapkodjuk a fejünket a látnivalók felé. A völgy egyre jobban szűkül. Kétoldalt mellettünk 200-300 m-es függőleges sziklafalak, amely tövében elementáris erővel szorít magának helyet, a vágtató Békás-patak. A sziklában szinte mindig láthatunk néhány sziklán függő embert, hiszen ez a vidék a sziklamászók paradicsoma is. Ha azt hinnénk, hogy nem lehet a látványt fokozni, akkor tévedünk. A békás-patak hídját elérve, ahol a Kis Békás-patak ömlik be, tetőzik a látványosság. A POKOL KAPUJA nevű helyen állunk, amit neveznek a POKOL TORKÁNAK IS. A már-már nyomasztóan izgalmas helyen, önkéntelenül elgondolkozunk azon, mely isteni erő lehetett képes ezt a csodát megteremteni. Sosem hittem volna földrajzórán, amikor a szorosokról tanultunk, hogy ennyire drámai a valóságban, és milyen találóan nevezi a magyar nyelv. A két oldalon szinte függőleges sziklák között folyton az az érzésünk, hogy ránk dőlnek. A sziklákról száz számra tör elő — mintha a hegy préselné ki a saját levét — a sok kis patak, melyek gyakran meseszép vízeséses formájában adják át magukat a Békás-pataknak. Mivel a megduzzadt patak lassan folyóméretű vizet szállít, a sziklák között azonban nincs hely, így a Békás-patak úgy viselkedik, mint egy elszabadul vadállat. Elementáris erővel préseli magát a sziklák közti szűk medrében, óriási robajt okozva, hogy egymás szavát is alig lehet érteni. Órákig mesélhetne még az ember arról a drámai és valóban lélegzetelállító élményről, amit itt átél, de esély sincs rá, hogy visszaadjam a törpe gondolatait, amikor egyszerre az óriások földjére csöppen. A szorosban továbbhajtva szinte egy csapásra szelídül meg a táj, majd elérve a Tikos-patak Békásba ömlését, Erdély és Moldva határán állunk. A turisták 90%-a itt visszafordul, és visszaindul Gyergyószentmiklós felé, sokszor nem kis dugókat okozva. Jómagam azt ajánlom, hogy bátran haladjunk tovább, s a békási víztározót megkerülve Gyergyótölgyes és Borszék érintésével jutunk vissza a Gyergyóvidékre. Kétségtelenül jóval hosszabb erre az út, de az út minősége kiváló, s a táj lenyűgöző. A békási víztározó partjáról több ponton is meseszerű kilátás nyílik a Kárpátokra, még pedik „kívülről” a régi ország túloldaláról, ami egészen érdekes érzés, és látványosság.
Forrás:http://www.erdelyivendeghazak.ro/programs.html?id=10

A videó szerzői jogának a tulajdonosa:Csőke György
e-mail:csokegyorgy@citromail.hu