ESTI MESE (NAGY KISLÁNYOKNAK)
Rímek nélkül ne aludj el te se már!
Megnyitott a mesebeli mesetár.
Hogy nem jössz el, arról jobb, ha leteszel!
Tündérek közt, meglásd, legszebb te leszel.
Szép a szoba, szuper, vendégül ez lát
Hófehérkét, hókedvelő szép Elzát,
Meridát és Arielt, a hab lányát,
Ki megszökve hagyta ott a halbányát.
Triton király felszínre nem tűr úszást,
Sellőlánya érzi, mint egy tűszúrást.
Szolgalány hamvas bőrén hamu, kátrány,
A szürkeség csak álca, kamu hátrány.
Méregben mártódik egy alma s jódon,
Mindenféle lében így aljas módon.
Míg átkozva cipellő meg ez a tű,
Téged, drága hercegnő, tegez a mű.
Tegezlek, hogy a szíved ne érjen bút…
Hopp egy béka, mely napközben, éjben rút.
Zöld árnyalat helyett van száz minta jó,
Csak „kell a csók”! – idézi Jázmint a szó.
Paplan hullámába Pocahontas rak,
Ásításod jó lesz tokahorpasznak.
Meséimmel eget, földet rengetek,
Mint Vaianát, hívnak téged Tengerek…
Rímek nélkül nem alszol el te se már,
De bezár a mesebeli mesetár,
És holnapig ráteszem a reteszem.
Szép álmokat! Szép álmodat szeretem.
_______________
(tematikus)