Füles király mese, nem csak gyerekeknek

Kezdetben azt hittem, hogy gyermekeknek írtam ezt a kis mesét, mígnem rájöttem, hogy sokkal inkább szól az, felnőttekhez.

Sárkány Sándor

Füles-király – mese, nem csak gyerekeknek

Volt egyszer egy furcsa ember,
Jókedve, meg mint a tenger,
Hol kiáradt, minta dagály,
Máskor inkább, mint az apály.

De nem is attól volt ám furcsa,
Hogy kincseskamrát nyitott kulcsa,
Hiszen király volt a lelkem!
Mielőtt még elfelejtem.

Hanem ahogyan kinézett!
Minden szemet megigézett!
De nem ám a kecsessége!
Sokkal inkább különcsége!

Termete, mint torkos medve!
Lépes-méztől kerekedve.
Csak széltében, nem hosszába!
Ehhez jött még apró lába.

Amit királyi palástja,
Palástolt, hogy ne is lássa!
Habár… úgysem látta volna,
Nagy pocakja eltakarta.

De nem úgy, két szép nagy fülét!
Mivel nyerte kereszt-nevét.
Mondani majd elfeledtem!
Füles-király lett a szentem.

Persze csak úgy, hogy e „díszek”,
Ne hallják amint a hívek,
Háta-mögött összesúgnak…
Vajon, mit hoz majd a holnap?

Mert egy híres vándorfestő,
Nem is egy tán, hanem kettő,
Alapozza már a vásznat.
Nagy fül azon, bíz… nem látszhat!

Füles-király széles kedve,
Mint tüskére lépett medve,
Mordul erre, mordul arra!
Iszkol apraja és nagyja.

Lehet híres, nagy Velence.
Tükör onnan sem lehetne.
Réz üst is csak kormot szeret,
Tavak tükrén hínár lebeg.

Semmi sem kell, ami fényes!
Ablakszemet csipke szélez.
Lemez-tálcát rozsda marja,
Serleget, maszat takarja.

Tányér sem kell porcelánból!
Csak a kovács, mit kovácsol.
Kőtál is csak csiszolatlan,
Cserépkályha mázolatlan.

Jaj aki fényezni meri!
Fejét kosárban viheti!
Akad, amit látni méreg.
Úgy kell kenni a festéket!

Ekevasat sose lásson,
Ki sem lép a palotából.
Kincseskamrába csak beles,
Meg ne csalja, aki ügyes!

Festőlegény, eszes fajta.
Fejét inkább nyakán tartja!
Mit tehetne? – megszerette.
Csalni kényszerült a beste!

Milyen jó, hogy tükör nincsen!
Osztozni is tud a kincsen.
Mert a jó kép, méregdrága!
Kiváltképp a palotába!

Füles-király végre boldog.
Két nagy füle büszkén lobog.
Persze csak a valóságban,
Mert a képen, végre más van.

Szarvas, 2014. július 10.