A magyar lótenyésztés aranykora 1869 és 1914 közötti időszakra tehető. Az osztrák örökösödési háború és a hétéves háború után az Osztrák-Magyar Monarchia lóállományát jelentős veszteség érte, melynek újrateremtéséhez precízen végrehajtott tenyésztési tervre volt szükség. A monarchia területén belül a lótenyésztés intézményi rendszere elsőként Magyarországon épült ki. A haszonelvű lótenyésztés programja Széchenyi István nevéhez fűződik.