Tökéletesen működik, ha mással csinálod de egyedül is.
Fókuszálj a hibákra teljes erővel.
Ha már begyakoroltad, akkor másokban is keresd és meg fogod találni.
Beszélj a hibákról vagy kritizálj! Ezután már könnyen belezuhansz
a negativ érzelmekbe mint aggódás, tökéletességre való törekvés, büntudat, szomorúság, megbántottság. Innen már csak a hibáztatás kell és indulhat elölről a teljes kör. Figyeld, hogyan csúszol egyre lejjebb. Ha nem figyelsz, úgy is menni fog, itt már visz előre a megszokás és sinen vagy mint József Attila költőnk.
Vajon miért csinálja ezt csomó ember magával? És a szeretteivel? A gyerekeivel?
Ez valójában merénylet az emberi lény ellen.
Mert belealudtak az életbe és nem vették észre, hogy automatizált módon működnek. Valójában nincsenek jelen csak úgy néz ki. Lehet ezt jobban is csinálni kérem szépen.