Janits-Szabó Virág: Látó mese – Dió anyó segítsége, 4. fejezet

Boook Kiadó, 2015. www.boook.hu

Egy mese, amely megtanítja ismét látni a természetet, és benne önmagunkat! Egy történet, amely összekapcsol a természettel, a fákkal, a Dunával, a tudatból előbukkanó lényekkel. Egy mese, amelyben nincs erőszak, csak béke, és amelyben önmagunk elfogadása egyet jelent a csodálatos világ elfogadásával. Egy könyv, amely gyerekeknek bátorítás az ártatlan, tiszta látásmód felvállalására; felnőtteknek pedig önfelszabadító tantörténet az elfelejtett belső világról.

Mosolygós és fordulatos mese egy kislányról, aki nemcsak néz, hanem lát is. Olyan dolgokat lát és hall, amiket a hétköznapokba beleszürkült emberek már legfeljebb sejtenek: a manók bolondozását a kertben, a fák beszélgetését és táncát, a fal mögött rejtőző mesevilág lakóit… És amikor egy vihar megnyitja a határt a két világ között, a kislány segít az egyik eltévedt mesebeli lénynek, hogy visszatérhessen otthonába. Ebben a kalandban nemcsak a beszélő fák, a csintalan törpék és új barátja, a vízimanó segítik, hanem családja is, akik rájönnek, milyen szép és szívmelengető dolog, ha az ember megtanul látni.

A szerző, Janits- Szabó Virág (Örömfőzés: Buddhák a konyhámban írója, valamint a Városi Jógi tanítója) és a Boook Kiadó ismét merészet álmodott: a Látó mese olyan kalandot ígér, amelyben visszatalálhatunk az igazán fontos dolgokhoz, és tudatosan örülhetünk a létezésnek. Orbán Jani elképesztően zabolátlan, örömteli illusztrációi pedig egészen ünnepivé varázsolják ezt a művet.