Kárpátia – Busó rege

Sziasztok!

Felkerült a harmadik klip: Busó rege címmel.
A Kárpátia zenekar az évek folyamán több történelmi témát dolgozott fel. Ebbe a sorba illeszkedik a busók legendája is. Mint minden népszokásnak hazánkban, így a Busójárásnak is megtalálható a történelmi gyökere, ami a török megszállás idejébe repít vissza minket. Az adott kor embere ünnepelte, dalba költötte, újra élte a nagy eseményeket, legyen az, jó vagy rossz. Az idők múltával egy-egy néphagyomány magába olvasztott pluszvonásokat is, például vallási, vagy a természet változásával kapcsolatos eseményeket. Ezt a jelenséget a mai ember is megtapasztalhatja, hiszen csak a mi korunkban, például Augusztus 20 több színben is tündökölt, Az új kenyér ünnepe, Szent István ünnepe, Alkotmányunk ünnepe, és még kitudja milyen hagyományok kötődnek ehhez a naphoz szerte az országban. Tehát egyazon hagyományt az adott kor más-más módon tarkít, aktualizál. Mi a Busók történetére a következő képen találtunk rá.
A monda szerint a mohácsi csatát követően a török egyre nagyobb területen telepedett le. Egy idő múlva már a gyermekeket is elrabolták.
A fiúkból janicsárokat, a lányokból háremhölgyeket neveltek. Egyre többen kényszerültek búvóhelyet keresni a Mohácsi-sziget mocsaras, nádas vidékén. A török még nappal is félt erre a területre bemerészkedni. A menekültek egyre bátrabban kezdtek viselkedni. Már nappal is mutatkoztak, esténként tüzet rakva beszélgettek. Ahogy haladt az idő, egyszer csak az esti, tűz melletti beszélgetés alkalmával megjelent egy igen öreg sokác ember. Így szólott hozzájuk: „Ne keseredjetek el! Mindnyájatok élete meg fog változni. Vissza fogtok térni házaitokba, szeretteitekhez. Ti fogjátok kiűzni a kontyosokat! Jelet fogok küldeni számotokra, mikor elérkezett az idő. Készüljetek fel a harcra: készítsetek különféle fegyvereket fából, faragjatok magatoknak fűzfából rémisztő álarcokat, álljatok harcra készen mindenkor! A jel egy viharos éjszakán érkezik majd mindannyitoknak: aranyos ruhába öltözött vitéz képében, rémisztő álorcában.” Ezzel, ahogy jött, úgy el is tűnt a vénséges vén apóka. Az emberek nem győztek csodálkozni, mi is történt. Másnap nekifogtak a készülődésnek. Fegyvereket, álarcot, öltözéket készítettek, és vártak. Vártak évek hosszú során keresztül. Már rég a sziget fáinak tövében pihentek azok, akik még látták a tűz mellett az aggastyánt, amikor egy rettenetes vihar alkalmával, úgy éjfél felé ott termett az aranyos ruhás, délceg lovas. Némán intett: utánam! Erre mindenki felkerekedett. A törökök a vihar alatt behúzódtak a mohácsi házakba. Már mindenki nyugodtan pihent, mikor éktelen ropogásra, zajra riadtak. Ahogy kitekintettek az ablakon, ördögi pofájú szörnyeket pillantottak meg. Fejvesztve menekültek el Mohácsról az oszmánok.
A sziget felől ma is ugyanúgy csónakokon érkeznek a rémisztő mohácsi ördögök, mint – a monda szerint – egykoron.

Üdv.

BUSÓ REGE
( Petrás J.- Back Z.- Szijártó Zs.)

Egy rejtelmes kis sziget, mit jótékony köd fedett,
A régmúlt időknek korát idézi meg.
Hol minden kis szegletet a nád és mocsár belep,
Új otthonra lelt ott a bujdosó sereg.

A túlparton lánc csörög, az ocsmány török röhög,
S gályára száll sok-sok elrabolt kölyök.
A bosszúra szomjazó megannyi szigetlakó,
Tengernyi könnyét viszi a nagy folyó.

Héj-héj! Süvít a szél. Héj-héj! Hosszú a tél.
Héj-héj! Recseg a jég. Héj-héj! Közel a vég.

Már égnek az őrtüzek, forr bent a gyűlölet,
S az est kék ködéből kilép egy ősz öreg,
A vénség pipára gyújt, a füstből kövéret fújt,
Hangjának érce a téli égre zúg.

Ej, ne keseregjetek, egy jelt kell kövessetek,
A fénylő viharból vitéz jön értetek.
Meglesz jutalmatok, csak fegyvert kell fogjatok,
És vérrel kifestett maszkot faragjatok.

A jóslat egy éjszakán oly sok hosszú év után,
Vihartól kisérve végre valóra vált.
Arany vértbe öltözött lovas állt a fák között,
És intett: Utánam! Csatába, ördögök!

Száz csónak útra kel az elszánt legényekkel,
Maszk rejti arcuk, kezükben bot figyel.
Hej, török, itt a vég, szaladj, fuss az életért,
Mert eljöttünk érted, fizetsz ma mindenért.

Rémséges maszkban jönnek, ördögszekéren ülnek,
Kolomp húzza a bundájuk, lóbálják nagy buzogányuk.