Minden ország más és más adottságok, hagyományok mentén hozta és hozza létre azokat az értékeket, melyek összességét emberi kultúrának hívunk. Ennek a kultúrának szerves része a bor, mely évezredek óta ad örömet és munkát az egymást követő generációknak.
Mi Magyarországon már több mint ezer éve készítünk borokat. Vannak különleges fajtáink, mint a furmint vagy a juhfark. Vannak egyedülálló vulkanikus területeink, mint Tokaj vagy Somló. Vannak nagy múltú, kiváló boraink, mint az aszú vagy a bikavér.
Mi mégis azt gondoljuk itt, a Kárpát-medence északi szélesség 45. és 49. foka között, hogy a legnagyobb értékünk az, aki évről évre eldönti, mikor és mennyit metsz, mit és mivel házasít, hol és mit telepít. Ezt a munkát sem a szőlő, sem a nap, sem a föld nem tudja elvégezni, de még kigondolni sem képes. Így számunkra a magyar bor legnagyobb értéke: aki mindezt tudja, vagyis a magyar borász. Ugyan egy társulatban játszik a földdel, a nappal, a szőlővel, de azért ő a rendező, aki korról korra új élménnyé formálja a természet adta lehetőségeket. Tehát a boraink személyesen olyanok, mint a borászaink, mások és mások. Pont ebben a sokszínűségben rejlik az a kiapadhatatlan gazdagság, mely nélkül sok-sok egyéni ízzel lenne szegényebb a világ.