Mátyás király igazmondó juhásza – Esti Mese – Magyar népmese – Az igazmondó juhász

Mátyás király igazmondó juhásza – Esti Mese – Magyar népmese – Az igazmondó juhász
Mátyás király nagy király volt. Egyik Óperenciától a másik Óperenciáig ért a birodalma. Országában se szeri, se száma nem volt a méneseknek, gulyáknak, juh nyájaknak. Volt Mátyásnak egy különösen kedves juhásza. Ez a juhász arról volt nevezetes, hogy a világéletében soha nem hazudott. Szerette is a király rettenetesen ezt a hűséges emberét. Rábízta egyetlenegy, aranyszőrű báránykáját, aminek nem volt párja az egész világon. Mátyás királynál mindig nagy volt a vendégjárás. Jöttek, mentek a királyok, császárok. Az urak mulatoztak, tanácskoztak. Egy ilyen alkalommal a Burkus király is ott tanyázott Mátyásnál, leányostól. Hogy, hogy nem, egyszer, amint beszélgettek, előhozódott, hogy Mátyás királynak van egy aranyszőrű báránykája. A Burkus király lánya mindjárt elkezdett nyafogni, hogy ő szeretné megnézni azt a bárányt. Hát, kikocsiztak a pusztába, a leány megnézte a bárányt. Attól kezdve egyre nyaggatta az apját, hogy vegye meg neki azt az aranyszőrű bárányt, s vegye meg. Azt kérdezi Burkus király Mátyástól: – Pajtás, hogy adod azt az aranyszőrű bárányt? A lányomnak igen megfájdult érte a szíve. – Ez a bárány nem eladó – válaszolta Mátyás király. – Akkor én ellopatom, s úgyis megszerzem – felelte félig tréfásan, félig komolyan Burkus. – Azt ugyan nem hiszem! Az én juhászom a legjobb pásztor a világon, s nem hagyja. – Hát akkor, kinccsel, arannyal, megveszem a te embered éberségét – okoskodott Burkus király. – Nem hiszem, hogy az én juhászom megcsalna engem. – Azt hazudná, hogy kárba ment a bárány, s hogy elveszett – erősködött Burkus. – Azt immár végképp nem hiszem, végképp nem hiszem, hogy az én juhászom valaha is hazugságra vetemedne! – csattant fel Mátyás király. – Fogadjunk, hogy hazudni fog! Fele királyságomat s a leányomat ajánlom fel, hogy hazudni fog a juhászod! Állod a fogadást? – Állom! – mondta Mátyás király. – S fél országomat rá, hogy nem fog hazudni! A két király kezet fogott, egy harmadik meg elvágta, úgy, ahogy ezt fogadáskor kell.Burkus király másnap mindjárt kihajtatott a pusztára. Megkereste a juhászt, aztán ígért neki aranyat, gyémántot, amit csak el lehet gondolni.Egyszer aztán azt mondja neki a juhász: – Felséges király úr! Ad nekem Mátyás király elég szép megélhetést. Nem kell nekem semmi más. Mellette király vagyok magam is.Megszégyenült Burkus. Hazament, elpanaszolta a leányának, hogy micsoda szégyent vallott ő, Mátyás király juhászánál. Azt mondja Burkusnak a leánya: – Ne búsuljon édesapám! Majd én eligazítom a dolgot! Én majd megszerzem azt a bárányt, s megnyerjük a fogadást!Másnap reggel a királylány jól feltarisznyálta magát. Tett a tarisznyába bort, pecsenyét, kalácsot, feltette egy hintó derekába, s kihajtatott ő is a pusztára. Amikor kiért, az ételeket, italokat kivette a hintóból, s a kocsist elküldte.A juhász ott feküdt egy fa alatt, a subáján. – Jó napot, juhász! – Jó napot a kisasszonynak is! – Leülhetek-e? – Van itt elég hely – felelte a juhász, s arrébb húzódott a subán. A kisasszony elővette az ételeket, italokat, falatoztak, beszélgettek. A királylány kezdte nyaggatni a juhászt, adja el neki azt az aranyszőrű bárányt. – Amennyi pénzt csak kér, mind megadom. – Azt nem lehet. Mátyás király menten elcsapna, tálán fel is húzatna erre a fára. Nem, nem! A bárány nem eladó.Még sokáig alkudoztak, de akármit ígért a királylány, a juhász így se, úgy se állt kötélnek. Már késő este lett, a csillagok is feljöttek az égre. A bortól meg a széplánytól a juhász kezdett megtüzesedni. Egyszer csak megszólalt: – Kisasszony, odaadom én az aranyszőrű bárányt, ha háromszor megcsókol! Hát, a királylánynak már akkor annyira tetszett a daliás juhászlegény, hogy egy cseppet se gondolkodott. Megcsókolta a juhászt először egyszer, aztán kétszer, aztán háromszor, aztán sokszor. Ezután a suba alá bújtak, s reggelig játszadoztak alatta. Reggel a juhász összekötözte a báránynak az első lábait s a hátsókat, s úgy tette fel a kisasszony nyakába. A királylány így érkezett meg Mátyás udvarába.Örvendezett Burkus király, hogy na, mégiscsak megcsalták a királyt, s megnyerik a fogadást.Ahogy a királylány eltűnt a juhász szeme elől, mindjárt eszébe jutott a kenyéradó gazdája. Mit is fog most csinálni? Hogy kerül ura szeme elé? Mit mondjon, hova tette az aranyszőrű bárányt?A juhász előszedte a szép, rézzel kivert kampósbotját, s leszúrta egy friss vakondtúrásba. Kalapot tett rá, s ráakasztotta a subáját, mintha magával a királlyal beszélne. Eléje járult: – Adjon isten, felséges királyom! Válaszolt is a király helyett. – Adjon isten, kedves juhászoml Mi hír vagyon a pusztában? – Nagy hír vagyon, felséges királyom, nagy hír vagyon! Annyi hír van, hogy ellopták az éjjel az aranyszőrű bárányt. – Hazudsz, hitvány! Nem lopták el! – válaszolta #mese #mesék #estimese #népmese #magyarul #tale #fairytale #fairytale #tales